Az 1930-as években alakultak meg Erdély-szerte az első Kolping-szellemű Magyar Katolikus Legényegyletek. 1947 után feloszlatták ezeket az egyleteket. 1991 volt az újjászületés éve. 1993. szept. 24-én pedig a sepsiillyefalvi Keresztény Ifjúsági Otthonban tartott tanácskozáson a Kolping-családok országos egyesületbe tömörültek, megalakították a Kolping Szövetséget. Országos egyházi elnökké Máthé Vilmos Brassó-bolonyai plébánost választották, alelnökké dr. Ilies Dan orvost, a balázsfalvi közösség görög-katolikus világi elnökét. /Nagyhalmágyi József: Szárba szökken a Kolping-mozgalom. = Brassói Lapok (Brassó), okt. 1./
1993. november 5.
Nov. 11-én Brassóban, az Áprily Lajos Líceumban Máthé Vilmos plébános, az Országos Kolping Szövetség elnöke tart előadást a Kolping-mozgalomról. /Brassói Lapok, nov. 5-11./
1996. október 15.
A Háló azért jött létre, hogy segítse a hídépítést a katolikus közösségek között. A Kárpát-medencei Katolikus Közösségek Hálózata, közismert nevén a HÁLÓ Csíksomlyón, a Jakab Antal Tanulmányi Házban tartotta találkozóját. Öt országból - Magyarországról, Kárpátaljáról, Felvidékről, Vajdaságból és Erdélyből - gyűltek össze mintegy 180-an, hogy megbeszéljék a közösségszervezés, kapcsolattartás aktuális kérdéseit. A három nap során értékes előadásokat is hallhattak. Balázs Béla kaposvári püspök, a Magyar Püspöki Konferencia ifjúsági referense, akit a fiatalok inkább Beton atya néven emlegetnek, személyes hangvételű előadásban beszélt a közösség nyújtotta biztonságról. Böjte Csaba ferences szerzetes, az erdélyi egyházmegye ifjúsági lelkésze a közösség építésének nehéz feladatairól elmélkedett. Okt. 13-án, az utolsó napon közös szentmise volt. Az erdélyiek egyházmegyei zsinatra készülnek, az egyik bizottságnak, a lelkiségekkel foglalkozó bizottságnak Ágoston Ferenc teológiai tanár a referense. A Hálónak eddig 150 csoport volt a tagja, de ezen összejövetel után ez a szám sokkal nagyobb lesz. A felvidéki csoportot Jakobovich Zoltán vezette. /Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 15./ Tizennyolc közösségi beszámoló hangzott el, az ismerős nevű közösségek - Cursillo, fokolár, taizéi mozgalom, Hit és fény, Házas hétvége mozgalom, Kolping, Regnum Marianum, Neokatekumenátus - képviselői is jelen voltak. /Vasárnap (Kolozsvár), okt. 27./
1997. október 28.
Okt. 28-án az RMDSZ három képviselője szólalt fel napirend előtt a képviselőházban a sajtó és egyes ellenzéki politikusok szándékosan zavart és feszültséget keltő nacionalista megnyilvánulásaival kapcsolatban. Politikai nyilatkozatában Márton Árpád Kovászna megyei képviselő részletes adatokkal cáfolta azon véleményeket, miszerint a románokat elnyomják a két magyar többségű megyében. Sepsiszentgyörgyön a román nemzetiségűek minden intézmény vezetőségében nagyobb arányban vannak képviselve, mint lakossági arányuk (23%). A katonai és belügyminisztériumi egységek, az SRI /titkosrendőrség/, a Pénzügyőrség és a Számvevőszék vezetői kivétel nélkül románok, a bírók 75%-a, a minisztériumok decentralizált intézményei vezetőinek 50%-a, az állami vállalatok vezetőinek 34,6%-a, az orvosok 28%-a román nemzetiségű. Ugyanakkor a román pedagógusok száma 553-ról 848-ra nőtt az elmúlt hét évben és 14 iskolában létesítettek román tagozatot. - Antal István megcáfolta az Adevarul és az Evenimentul Zilei egy-egy rosszindulatú és szenzációhajhász cikkét a székelyföldi helyzetről. Mivel az egyik cikk a Kolping Családok Egyesületét is alaptalanul vádolja Antal István röviden ismertette ezen 150 éves szervezet nemzetközi megbecsülést kiváltó munkáját. - Tamás Sándor Kovászna megyei képviselő a "22" című hetilap alapján idézett egy régóta Sepsiszentgyörgyön elő román filozófiatanárnőt, aki felháborodásának adott hangot amiatt, hogy egyes nacionalista politikusok és újságírók szándékosan megtévesztik a közvéleményt. "Így éreznek az európai gondolkodású Kovászna megyei románok és jó lenne, hogy ha ezt a hozzáállást tenné magáévá minden román, nemcsak a Hargita és Kovászna megyeiek" - fejezte be felszólalását Tamás Sándor képviselő. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), okt. 28., 1142. sz./ Az Evenimentul Zilei okt. 14-i számában megjelent cikkről van szó, erről: okt. 22-i jegyzet.
2000. április 16.
Márc. 27-én Csíksomlyón tartotta alakuló ülését a gyulafehérvári főegyházmegye szociális bizottsága. Vezetője Szász János Caritas-igazgató, a főegyházmegyei papi szenátus szociális bizottságának kinevezett elnöke, aki a tavalyi Caritas-év elhatározásainak megvalósításáról számolt be. A résztvevők leszögezték, hogy a továbbiakban fokozott hangsúlyt kell fektetni az információcserére, együttműködésre és a találkozások rendszeresítésére. Az összes segélyező szervezetek nyilvántartása az átfedések elkerülése végett fontos, valamint a nagyobb horderejű problémák összefogással való megoldása miatt (pályázatírás, természeti csapások esetén a segítségnyújtás megszervezése stb.). A tanácskozáson elhangzott, hogy a szervezeteket kettősség jellemzi, egyrészt civil (nem kormányzati) szervezetek, alapítványok keretei között működnek, másrészt az egyház szerves részei (Máltai Segélyszolgálat, főegyházmegyei Caritas, Kolping családok, kamilliánusok, Szent Ferenc Alapítvány, Hit és Fény, vincés szövetségek, a marosvásárhelyi ferences rendház). Az egyházhoz való tartozást láthatóbbá, nyilvánvalóbbá kell tenni a szociális tevékenységet folytató minden szervezet esetén, s ezt az egységet a szociális bizottságnak mint csúcsfórumnak kell biztosítania. /Bányász József: Szociális kérdésekről. = Vasárnap (Kolozsvár), ápr. 16./
2000. augusztus 13.
Aug. 12-én tartják a millenniumi ünnepséget Szászrégenben. Az ünneplésnek része a szoborleleplezés és több plébániai és szociális célt szolgáló létesítmény megáldása. ″Célom az, hogy a széteső közösséget felrázzuk″ - vallja Pakó Benedek plébános. Fontosnak tartja a nyelvi, nemzeti szempontból szórványban élő magyarság ügyét képviselni, emellett fizikai szükségeikben is a segítséget adni. Szászrégenben korábban jelen volt a nemzetiségi villongás korábban, de 1992 óta jó a hangulat. 1992 óta ugyanis gyógyszertára van a helyi katolikus egyháznak. ″A betegnek nincs nemzetisége″ - jelentette ki Pakó plébános. 1991-92-ben felépítettek egy négyszintes, 500 négyzetméteres épületet a kialakítandó bentlakás pedagógusainak és az ide letelepedő szerzetesrend nővéreinek. 1993-ban elkészült a lánybentlakás, a fiúbentlakás a Kolping-házban kapott helyet, amely 1995-ben készült el. A környék szórványfalvaiból származó gyermekek, fiatalok laknak ezekben a bentlakásokban, s mindig van 5-6 moldvai csángó gyermek is, olyanok, akiket a gyulafehérvári kántoriskolába, papi hivatásra készítenek fel. 1999 óta a plébánia közvetlen szomszédságában álló épületet gyermekotthonná alakították. És készül egy újabb, amelynek emeletén kisebb színháztermet, kápolnát, klubtermeket terveznek. Az aug. 12-i ünnepségen a plébánia udvarán kialakított barokk parkban felállított, Szent Istvánt és Boldog Gizellát ábrázoló szobrot, a helyi Jorga Ferenc alkotását is leleplezik. /A leleményes szeretet látható jelei. = Vasárnap (Kolozsvár), aug. 13./
2000. november 4.
Nov. 3-án kezdődtek a millenniumi falunapok Kászonaltízen. A program szimpóziummal kezdődött. A témák: vidékfejlesztés, a népi építészet értékei, teleház, faluturizmus. Nov. 4-én a marosszentgyörgyi Kolping-család bemutatja István, a király című előadást. A rendezvénysorozatot bál zárja. /Millenniumi kászoni napok. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 4./
2001. február 22.
Febr. 20-án Magyarpécska község elbúcsúztatta katolikus plébánosát, a püspökétől más beosztást kapott Heinrich József esperest. Egy évtizeden át olyan papja volt Pécskának, akinek nem volt magánélete, hanem csak közösségi. Százezer kilométereket tett meg Romániában és külföldön, hogy öregbítse Pécska jóhírét, hogy támogatást hozzon a helybélieknek vagy plébániájának. Minden évben gyarapodott valamivel a helyi katolikus közösség, a plébánia és a templom. Nyolc éven keresztül rendszeresen megjelent a plébánia által kiadott Pécskai Újság, és már több, mint öt év telt el azóta, hogy a plébánia kis klubjában bemutatták az első Pécskán kiadott, a község történelmét magyarul bemutató könyvet. Megalakult, és több mint 300 taggal működik a Kolping család, eredményes munkát fejt ki a Kálmány Lajos Közművelődési Egyesület, a Mester János cserkészcsapat is pécskai, és az egyház-iskola kapcsolat is élő. 2000 őszén avatták Pécska első köztéri szobrát, a gróf Klebelsberg Kúnót ábrázoló szobrot. A templom falán Magyarpécska jeles szülötteinek, Ormós Zsigmondnak, gr. Klebelsberg Kunónak és Kálmány Lajosnak a márványtáblája van. A püspök Heinrich Józsefet a temesvári Gerhardinum katolikus líceum igazgatójának, az egyházmegye ifjúsági felelősének, az egyetemista fiatalság spirituálisának nevezte ki. /,,A szárnyaláshoz adjon neki erőt" = Nyugati Jelen (Arad), febr. 22./
2001. március 11.
A nagyváradi püspökséghez tartozó Bélfenyéren Kiss Márton plébános odakerülése után az addig lassú sorvadásra ítélt faluban megmozdult valami. A visszakapott épületeknek, a volt zárdának és a hozzátartozó épületnek új rendeltetést adott a plébános. Kolping-központtá történő átalakítása folyik. Nyolc településről érkeztek fiatalok a farsangi délutánra, amelyen a bélfenyéri Kolping-család színjátszói tartottak előadást. Kiss Márton ősztől két osztálynyi gyerekkel tervezi újraindítani Bélfenyéren az iskolai oktatást úgy, hogy a Kolping-család árva gyermekeket fogad be. Ennek érdekében történik az épületek felújítása, tatarozása. Az előadás bevételét is erre a célra fordítják - mondta a plébános, aki szintén játszott két jelenetben. /Tüzes Bálint: Személyes példa. = Vasárnap (Kolozsvár), márc. 11./
2001. december 11.
Harmadszorra is megtelt dec. 8-án Marosszentgyörgyön a művelődési ház, ezúttal a római katolikus egyház rendezésében emlékeztek a községi műkedvelő színjátszás kilencven évére. Baricz Lajos plébános adventi elmélkedése után a Soli Deo Gloria ökumenikus vegyes kar fellépése következett. őket a Jubilate ifjúsági kórus követte. Az egyházközség ifjúsági színjátszó csoportja Nyírő József A per című jelenetét játszotta el, a rendezvény a Kolping család színjátszóinak műsorával zárult. /Sz. L.: Katolikus színjátszók estje. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 11./
2002. november 25.
Tizedik alkalommal került sor Erdőszentgyörgyön az amatőr színjátszók fesztiváljára. Fellépett a gyergyószentmiklósi Fábián Ferenc színházi társulat, a hármasfalui kultúrház társulata, a balavásáriak, a marosszentgyörgyi Kolping Alapítvány társulata és a helyibeliek csoportja. /Korondi Kinga: Jubileumi színjátszó fesztivál. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 25./
2002. december 24.
Kovács Sándor székelyudvarhelyi főesperes a nyolcvanas évek elején került Székelyudvarhelyre, először renoválták a plébániatemplomot. Hittantermeket létesített. 1989 után visszakapták a ferences zárdát, meghívták a mallensdorfi ferences nővéreket, és felépítették az új óvodát, amit a nővérek vezetnek. A ferences templomot rendbetették. Kovács Sándor élete legnagyobb teljesítménye a Kis Szent Teréz-plébániatemplom felépítése, amit 2001. október 1-jén szentelt fel dr. Jakubinyi György érsek. Bővítették a plébániát is, 93-94-ben egy új szárnyat toldottak a főépülethez. Sikerült a papi otthon felépítése. Közben beépítették a plébánia tetőterét, ahol ötven férőhelyes előadóterem létesült. Építik az ifjúsági házat az Iskola utcában, jövőre szeretnék befejezni. Készül a Kolping-ház, műhelyeiben a fiataloknak biztos szakmai képzést fognak adni. /Oláh István: Kovács Sándor főesperessel beszélgettünk. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), dec. 24./
2003. január 28.
A katolikus közösségek hálózatának mozgalma, a Háló kiterjed az egész Kárpát-medencére.A Háló minden év őszén más- más országban 3 napos évi találkozót szervez. Erdélyben először 1996-ban volt találkozó Csíksomlyón, majd 2001-ben Székelyudvarhelyen. A legutóbbi évi nagytalálkozót 2002 októberében Érsekújváron tartották. Vannak nyári nagytáborok is. Az első tábort Erdélyben Homoródfürdőn szervezték 1999-ben, több mint 700 résztvevővel. Emellett régiónként is szerveznek találkozókat. A gyergyói szervezők, Hideg Csaba és Hideg Júlia idén jan.18-án hívták össze a Gyergyói-medence szintű Háló-találkozót /IV. Gyergyói Háló-találkozó/, amelyen 27 katolikus közösség vett részt: cserkészcsapatok, Kolping-családok, karizmatikus imacsoportok, ifjúsági csoportok, Taize-közösségek, Mária kongregáció, családos közösségek, a Katolikus Magyar Bibliatársulat képviselői. A találkozón részt vett az erdélyi Háló lelki vezetője, Nagy György Attila zernyesti plébános, valamint az utóbbi években egyesületként is bejegyzett Erdélyi Háló világi vezetője, Márton Melinda. /Gál Éva Emese: A IV. gyergyói Háló-találkozó. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 28./
2003. április 30.
Ötödik évfolyamánál tart a Szászrégen és Vidéke. 1999 márciusában jelent meg először , az idei áprilisi száma a félszázadik a sorrendben. A lap állandó rovatai között - oktatás-nevelés, történelmi-nemzeti tudat, településeink, hitvilág, kultúra, alkotóműhely, közéleti visszapillantó - a nyelvművelésnek szentelt is megtalálható. A hétszáz példányban nyomtatott folyóirat a Felső-Maros mente 13 településére jut el, a terjesztés feladatát elsősorban az egyházak vállalják. A lap kiadója a Kolping Családi Társulás, helyi elnökének, Madaras Péternek köszönhetően az interneten is olvasható. A főszerkesztői teendőket ellátó Csernátoni József nyugdíjas tanár, újságíró, valamint a szerkesztőbizottság tagjai: Bartha József, Darvas Ignác, Fábián András, dr. Horváth Erzsébet és Pakó Benedek plébános mindannyian önkéntesen végzik munkájukat. /Lapszemle. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), ápr. 30./
2003. május 27.
Új székházba költözött az RMDSZ segesvári szervezete. Az RMDSZ a megyei szervezettől, a Kolping házból és a Gaudeamus Alapítványtól kapott bútorokat, irodafelszerelést. A belső választás után Gál Barna tanár helyett Gáll Ernő vállalkozó lett a városi RMDSZ elnöke, az alelnök Tóth Tivadar, a Mircea Eliade líceum aligazgatója lett. Amióta Szabó Dénes esperes átvette a segesvári és a hozzá tartozó fíliák irányítását, megpezsdült az élet a katolikus egyházközségben A parókia építőtelep lett. Rendezik majd az egyházi levéltárat, s pályázatot nyújtottak be az Illyés Közalapítványhoz a várban levő plébánia templom felújítására. Segesváron az Apor Vilmos templom építési tervének kivitelezése stagnál. A Segesvár környéki szórványban élő diákoknak otthont adó Gaudeamus házat az idén bővíteni szeretnék. Elkészült az A szárny, ahol szobák, tanári lakások és az étterem kapott helyet. A B szárnyra, amelynek felépítése kb. 60 millió forintba kerülne az Apáczai Alapítványhoz nyújtottak be pályázatot. Ebben az épületrészben közösségi termet is kialakítanak majd, tájékoztatott Farkas Miklós tanár, a Gaudeamus Alapítvány elnöke. Az utolsó simításokat végzik a várbeli interetnikai központ székházában. Itt az irodák, tevékenységi termek mellett egy ifjúsági szállodát is berendeznek. Az interetnikai központot a Dél-Kelet-Európáért Stabilitási Egyezmény és a stuttgarti kulturális külkapcsolatokat ápoló intézet támogatja, ők finanszírozták a felújítást is. A munkálatok alatt a mennyezeti vakolat alól festett fakazetták kerültek elő. Az interetnikai központ augusztus ban idén is megszervezi a kisebbségek fesztiválját, amely tulajdonképpen a Romániában élő kisebbségek seregszemléje kíván lenni. /Vajda György: Segesvári vendégoldal. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 27./
2003. július 7.
Júl. 5-én Marosszentgyörgyön, a római katolikus plébánia udvarán nyolc bográcsban készült a gulyás. A Marosvásárhelyi Magányosok Klubja tagjai Baricz Lajos meghívásának köszönhetően versenghettek az idei, hagyományos bográcsgulyás-főzésben Hargita és Iasi megyéből érkezett csoporttársakkal, a marosszentgyörgyi Kolping-családosokkal és a marosvásárhelyi klub-szimpatizánsokkal. Végül magyarul és románul szólt a köszöntő szó. /Járay Fekete Katalin: Bográcsgulyás főtt Marosszentgyörgyön. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 7./
2005. április 28.
Marosszentgyörgyön már hagyományossá vált a kórustalálkozó, a Marosszentgyörgyi Tavasz, melyet idén április 22-én tartottak, a helyi kultúrotthonban és a Soli Deo Gloria Közművelődési Alapítvány szervezésében. A vendéglátó marosszentgyörgyi együttesek – Soli Deo Gloria és a Laudate Dominum ifjúsági kórus, a helyi általános iskola gyermekkórusa, a Kolping család kórusa, a Szent Cecília és a Reménység vegyes kar – mellett fellépett az udvarfalvi Hozsanna ifjúsági kórus és az anyaországi Pomáz község református gyülekezetének vegyes kara. Hajdó Károly karnagy /a Soli Deo Gloria ökumenikus vegyes kar és a Laudate Dominum ifjúsági kórus irányítója/ elmondta, hogy a két csoport nemrég tért haza Magyarországról, ahol a Vasas kórus vendégszeretetét élvezhették. Az anyaországi kórussal tízéves kapcsolat köti össze őket. /(mészely): Marosszentgyörgyi Tavasz kórustalálkozó. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 28./
2005. december 29.
Az előző évekhez hasonlóan a marosszentgyörgyi római katolikus plébánia kórusa Baricz Lajos plébános vezetésével karácsonyi dalokkal ajándékozta meg a megyei sürgősségi kórház betegeit. A marosszentgyörgyi Kolping Család tagjai pedig dalokkal és ajándékcsomagokkal látogatták meg Marossárpatakon az otthonban levő időseket és betegeket. /Kántálók a megyei sürgősségi kórháznál és a sárpataki öregotthonnál. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 29./
2006. január 20.
A Kolping családok – a római katolikus egyház keretében működő szervezet – a családot célozza meg. Fő céljuk az ifjúság támogatása, a tehetségek felkutatása, pályakezdésük segítése, a lelkiek mellett anyagi támogatást is nyújtva. A Gyulafehérvári Egyházmegye a würzburgi szervezettel közösen épített egy Kolping foglalkoztatási centrumot, ahol a lányok varrnak, a fiúk asztalosműhelyekben tanulják a szakmát. Nagyenyeden a Kolping család 1994-ben alakult Papp László plébános vezetésével. A nagyenyedi római katolikus gyülekezet 300 lelket számlál, a Kolping alapító tagok 24-en voltak. 2000-ben újraszervezték a Kolping családokat. A plébánián találkozókat rendeznek. Szegény gyerekeket részesítettek Kolping-csomagokban. A Kolping családok Ivóba építettek egy házat, ahol folyamatosan szervezik a programokat, jó táborozási lehetőség is van. Működik Kolping ház Szászrégenben és Medgyesen is. /Takács Ildikó: Kolping családok Nagyenyeden. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 20./
2007. április 27.
A véckei római katolikusok visszaszerezték a száz évvel ezelőtt épített iskolájukat, most új rendeltetést szánnak a megrongálódott állapotban lévő ingatlannak. „A községi I–VIII. osztályos iskolába alig járnak huszonöten. Szakképzett tantestületünk van, csak éppen gyermekünk nincs elég. Ezért is sikerült viszonylag könnyen visszaszerezni az egyházi ingatlant, hisz gyermekhiány miatt a kilencvenes évek elejétől üresen áll. Csoda, hogy még nem szüntették meg a tanintézetet. Ha sikerül befejeznünk a javítást, több új, a kornak megfelelő rendeltetést szánunk az épületnek” – magyarázta Bene Gábor plébános. A falu szülöttéről, a tragikus sorsú Visky Árpád színművészről elnevezett helyi kultúrotthonban bor-árverést rendeztek, az egyházi iskolájának korszerűsítése érdekében. Az ingatlanban a katolikus Kolping-mozgalom helyi képviselői mellett gyermekek és felnőttek egyaránt megtalálnák a helyüket. /Szucher Ervin: Borral az egyházi iskoláért. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 27./
2007. május 4.
A Kolping-mozgalom a katolikus, családias és életre szóló tettekre késztető közösséget jelenti, fejtette ki Pál Csaba, a Gyulafehérvári Egyházmegyei Kolping Szövetség világi elnöke. A tagok az általuk szervezett csoportosulások tevékenységén keresztül keresztény szellemben szolgálják a köz javát. Nagy hangsúlyt kap a fiatalság továbbképzési lehetőségeinek megteremtése. Nyelvkurzusokat és számítógép-kezelői tanfolyamokat indítanak számukra. Vannak olyan szakterületek, ahol államilag elismert oklevelet tudnak biztosítani. A legjelentősebb változás az egyesület összetételében történt. A második világháború után a román állam által betiltott mozgalom 1991-ben újjáalakult. A Kolping-családok tevékenysége a helyi plébániákhoz kapcsolódik, és minden korosztály számára nyitott. /Szucher Ervin: Kolping: életre szóló közösség. = Krónika (Kolozsvár), máj. 4./
2007. május 4.
A Kolping-mozgalom a katolikus, családias és életre szóló tettekre késztető közösséget jelenti, fejtette ki Pál Csaba, a Gyulafehérvári Egyházmegyei Kolping Szövetség világi elnöke. A tagok az általuk szervezett csoportosulások tevékenységén keresztül keresztény szellemben szolgálják a köz javát. Nagy hangsúlyt kap a fiatalság továbbképzési lehetőségeinek megteremtése. Nyelvkurzusokat és számítógép-kezelői tanfolyamokat indítanak számukra. Vannak olyan szakterületek, ahol államilag elismert oklevelet tudnak biztosítani. A legjelentősebb változás az egyesület összetételében történt. A második világháború után a román állam által betiltott mozgalom 1991-ben újjáalakult. A Kolping-családok tevékenysége a helyi plébániákhoz kapcsolódik, és minden korosztály számára nyitott. /Szucher Ervin: Kolping: életre szóló közösség. = Krónika (Kolozsvár), máj. 4./
2007. november 26.
Pécskán kétnapos rendezvényen emlékeztek meg a Szentháromság tiszteletére, 1887. november 13-án felszentelt katolikus templom 120. évfordulójáról. A városi tanács rendkívüli ülését tartott, melyen Pécska díszpolgári címéről szóló oklevelet átnyújtották Heinrich József tiszteletbeli főesperesnek, jelenleg újszentesi plébánosnak, aki egy évtizedig Pécskán szolgált plébánosként. Nagy István városi tanácsos két nyelven ismertette az ünnepelt laudációját, amelyben 1991. szeptember elejével kezdve hallgatóságát végigvezette Heinrich József tízéves szolgálatán. Ennek útjelzői: 1992 májusában együtt kiadták a Pécskai Újság első számát, amely azóta csaknem tíz éven keresztül 76 alkalommal jelent meg. Heinrich József tagságot vállalt Pécska első, szabadon választott tanácsában, amely hozzájárult a templom körbekerítéséhez. 1993-ban megalapították a Kolping Család Egyesületet. A fiatalok a plébános köré gyűlve, rengeteg önkéntes munkával a plébánia használaton kívüli alagsorából pinceklubokat varázsoltak, ahol manapság is működik a fogorvosi rendelő. A templom elé a két világháború pécskai áldozatainak két obeliszk formájában, míg a templom falain jeles helybeli elődöknek állítottak emléket. 1995-ben Heinrich József jelentős hozzájárulásával jelentette meg dr. Kovách Géza Fejezetek Pécska nagyközség múltjából című kiadványát. 2000-ben állítottak mellszobrot Pécska nagy szülöttének, gr. Klebelsberg Kunónak, akinek szegedi címerére ezt vésték: “Te saxa loquuntur – Rólad a kövek beszélnek”. Heinrich József azon Pécskán szolgált kevesek közé tartozik, akiről a kövek beszélnek – fejezte be laudációját Nagy István. November 25-én, vasárnap a katolikus templomban ünnepélyes szentmisén emlékeztek meg a templom felszentelésének a 120. évfordulójáról. /Balta János: Ft. Heinrich József Pécska díszpolgára. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 26./
2007. december 11.
Kultúrház nélkül maradt a falu. Az Apor-féle udvarházat visszaszolgáltatták jogos örökösének. Egyelőre nem tud mit kezdeni vele, nagyon leromlott. Régebben legalább karácsonyra összehoztak egy kis műsort, szilveszterkor kosaras bált tartottak a kultúrházban. Az utóbbi években ez is elmaradt, a megfogyatkozott fiatalság a diszkókat látogatja. Van azért pásztorjáték a templomban, és lehetne tréfás óévbúcsúztató a lepusztult kultúrtermen kívül is, hiszen az egykori felekezeti iskolát visszakapta az egyház, felújították az épületet. Hivatalosan a Kolping Család vendégháza. Ez a ház lehetne a helyiek ideiglenes kultúrháza. Hiányzik a fiatalok önszerveződő, kezdeményező munkája Az állam látványosan kivonult a művelődésből, az önkormányzatok többnyire nem tudnak mihez kezdeni a kongó kultúrtermekkel. Egyháziak „világi” feladata lesz a jövőben, hogy legyenek rendezvények, összejövetelek. /Bölöni Domokos: Rozsdásodó tálentumok. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 11./
2007. december 23.
Merlás Tibor országos prézes szerint jelenleg pótolhatatlan alapember Eduard Dobre, a Romániai Kolping Szövetség főtitkára. Tanácskozásokat, találkozókat szervez, odafigyel a szervezet kiadványaira. A romániai Kolping-hálózat az egyik legjelentősebb civil szervezet Romániában, amely 92 Kolping-családból, mintegy 4000 lelket számláló tagságból áll. A plébániai közösségekben alakult Kolping-családok a segélyezésben és a missziós munkában tevékenykednek. /Csirák Csaba: A Romániai Kolping Szövetség és az Európai Parlament. = Vasárnap (Kolozsvár), dec. 23./
2008. március 11.
Az egyházi közösségek kiadványainak száma örvendetesen megnőtt. Közösség- és templomépítés, a hitélet megpezsdülése, testvérkapcsolatok létesítése és ápolása, egyházi és világi események köré építi fel egy-egy ilyen kis helyi lap mondanivalóját. Marosszentgyörgyön a Harangszó című lapot a népszerű plébános, Baricz Lajos papköltő szerkeszti. Mi minden fér egy marosszentgyörgyi „küldönc” tarsolyába: a vezércikkek, bibliamagyarázatok mellett egyház- és helytörténet, kultúrtörténet, úti beszámoló, a Kolping család eseményei, olvasói levél, vers és próza, pedagógia, gyermekirodalom, házassági és gyászhírek, a plébánia eseménynaptára, humor. Egy kis közösség élete dióhéjban. /Bölöni Domokos: A békét hirdető Harangszó. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 11./
2008. november 15.
Váradi Péter Pál és Lőwey Lilla újabb könyve a Felső-Nyárád. A szerzők célja az, hogy bemutassák Erdély természeti tájaink sokszínűségét és lakóinak sok évszázados küzdelmét a megmaradásért. A Felső-Nyárád című könyv a Vármezőtől Nyárádszeredáig terjedő 25 település múltját és jelenét mutatja be, felhasználva az írott történelmi forrásokat, de a kőbe és fába faragott emlékeket is. A vidék jeles személyiségeit (Kájoni János zeneszerző, orgonista, egyházi és világi énekek gyűjtője, Deák Farkas l848-as politikus, a köszvényesi Nyulas Ferenc orvos, a magyar kémiai nyelv megteremtője, a mikházi Kacsó Sándor író és mások) is megemlíti, de Kolping család és az Erdélyi Tündérkert Alapítvány, a mikházi csűrszínház, a nyárádszeredai Bocskai István Művelődési Egyesület és Alapítvány áldozatos munkáját is felmutatja. /Balás Árpád: Képeskönyv a Felső-Nyárád vidékéről. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 15./
2009. február 3.
Szatmárnémetiben február elsején emlékeztek arra, hogy Merlás Tibor plébános, tiszteletbeli főesperes, a Romániai Kolping Szövetség prézese tíz éve szolgálja a Szentlélek templomot. /Csirák Csaba: Tíz év a Szentlélek templom szolgálatában. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), febr. 3./
2009. november 8.
Az 1956. októberi magyar forradalomra emlékezve a medgyesi Kolping Egyesületben Harai Pál nyugalmazott plébános, volt börtönviselt pap a diktatúra börtöneiben elhunyt papokról tartott rövid előadást. A gyulafehérvári főegyházmegye közel száz börtönviselt és meghurcolt papja közül már csak néhányan élnek. Az egyházmegye papságának közel egyharmada ilyen vagy olyan formában szenvedő alanya volt a kommunista rendszernek. Harai Pál a gyulafehérvári főegyházmegye börtönökben elhunyt papjait sorolta fel: 1. Dr. Boga Alajos abban az időben az egyházmegyét vezette. 1950. május 10-én tartóztatták le. Ítélete ismeretlen. Több mint négyévi rabság után a máramarosi börtönben hunyt el 1954. szeptember 14-én. Sírja a szegények temetőjében ismeretlen. 2. Sándor Imre kanonok vette át az egyházmegye vezetését 1950. május 10-én. 1951. március 10-én őt is letartóztatták. Az ő ítélete is ismeretlen. 1956. február 4(5)-én halt meg a Ramnicu Sarat-i börtönben. A hírek szerint megfagyott. Sírja ismeretlen. 3. Dr. Maczalik Simon Győző titokban felszentelt püspök csak néhány hónapig vezethette az egyházmegyét. 1951. augusztus 24-én a zsilavai börtönbe került bírói ítélet nélkül. Kétévi raboskodás után 1953. augusztus 17-én halt meg a börtönben. 1966-ban kiásták holttestét és a gyulafehérvári székesegyház kriptájába temették el. 4. Gajdátsy Árpád Bélát, a teológia rektorát Sándor Imre püspöki helynökkel egy napon tartóztatták le 1951. március 10-én. Gajdátsyt kémkedés és hazaárulás vádjával 25 év kényszermunkára ítélte a bukaresti hadbíróság. A nagyenyedi börtönben halt meg 1952. szeptember 14-én. Sírja ismeretlen. 5. Fekete János kézdi-orbai főesperest 1950 májusában tartóztatták le. Brassóban, Ghenceán és Targu-Jiuban volt bezárva. 1952. március 25-én halt meg a börtönben. Halála után több mint egy hónappal sikerült a holttestét az egyik bukaresti klinikáról kilopni és Gelencére hazaszállítani. Amikor a Szekuritáté ezt megtudta, nem szállították vissza, de sürgősen el kellett temetni. 6. Ábrahám Árpád altorjai plébánost 1957-ben tartóztatták le a Szoboszlay-per vádlottjaként Temesváron. Halálra ítélték, 1958. október 11-én tíz másik vádlottal, köztük Szoboszlay Aladár temesvári egyházmegyés pappal együtt kivégezték. Sírja ismeretlen. 7. Ambrus Györgyöt 1956. március 18-án tartóztatták le. Hat év börtönre ítélték. Peripraván, a Duna Chilia-ágán, a börtönhajón halt meg 1960. február 18(?)-án. Szemtanúk szerint megfagyott, holtteste napokig a hajó fedélzetén volt. Sírhelye ismeretlen. 8. Pálfi János jobbágyfalvi plébánost 1958-ban, 84 éves korában tartóztatták le és gyorsított eljárással öt év börtönre ítélték. A marosvásárhelyi börtönben halt meg 1958. november 6(?)-án. Sírja ismeretlen. 9. Bokor Sándor erzsébetbányai plébános 1972. június 5-én gyanús körülmények között eltűnt. Egyesek szerint halálának politikai háttere is van. Kolozsváron temették. /Papp Judit: A kommunizmus vértanú papjai. = Vasárnap (Kolozsvár), nov. 8./ Megjegyzés: csak a gyulafehérvári főegyházmegye papjait sorolta fel. A többi erdélyi egyházmegyének is vannak börtönben elhunyt papjai, így például dr. Bogdánffy Szilárd /Feketetó, 1911. febr. 21. – Nagyenyed, 1953. okt. 2./ püspök, Scheffler János /Kálmánd, 1887. okt. 29. – Jilava, 1952. dec. 6./ szatmári megyéspüspök.
2009. november 18.
Marosszentgyörgy mindig is jó gazdája volt a művelődésnek. November 12-én a marosvásárhelyi Súrlott Grádics irodalmi kört látta vendégül a Baricz Lajos plébános vezette Kolping család művészetkedvelő társasága. Az irodalmi kör nem először jár Marosszentgyörgyön. A jó kedély jegyében zajlott a felolvasóest. Bakó Zoltán és Bögözi Attila szatirikus jelenetet adott elő. Kuti Márta az ünnepelt szerzőből számkivetetté vált író, Sütő András emlékét idézte. Verseikből olvastak fel Székely-Benczédi Endre, Komán János és Fülöp Kálmán. Az aktuális politikához kapcsolódó limerickekkel rukkolt elő Nagy Miklós Kund. A nyárádtői római katolikus templomra hívta fel a figyelmet Gáspár Sándor értékfeltáró esszéje. A magyar humorról filozofált Sebestyén Péter. Bölöni Domokos az „ótomija” elfogyásáról szóló humoreszkjével nevettetett, Baricz Lajos pedig politikai pamflettel lepte meg hallgatóságát. /Büki S. Mihály: „A tapsot neki hagyom át”. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 18./
